2015. április 20.

Képregény 85. - Egy Isten és egy halandó szerelme #4 (Vége)


Eljött az esküvő ideje, de sajnos az esküvők sose mennek olyan simánk, mint mi azt szeretnénk...



Újraházasodni: Vajon tarthatunk megint esküvőt?
Álmom egy gyönyörű esküvő veled
Álmom egy gyönyörű nászút veled
Álmom egy gyönyörű élet veled
Álmom egy gyönyörű család veled
Nem kérek sokat, remélem, kívánom
Hogy álmom egy nap teljesül.











Ereszd el a lelkem: Ölj meg, ments meg!
Csak meg akartalak menteni a magánytól
És most meg kel ölj
Nem akartalak elveszíteni, veled akartam lenni
És most el kell veszítsük egymást.


Most vagy soha: Veszítsd el most vagy veszítsd el mindörökre
Mindegy, hogy döntök, Te meg fogsz halni
Mindegy, hogy döntök, el foglak veszíteni
Döntenem kell… Meg akarlak menteni
Sajnos még midig jobb, ha Én végzek veled.
Mintha Te végzel magaddal és többé nem látjuk egymást


Kín: Eleget szenvedtél már
Testvérem, túl sokat szenvedtél már
Szeretők ne öljék meg egymást
Az nem helyes, főleg egy Hercegnőtől
Ne okold magad a szeretteid elvesztéséért többé
Okolj engem, Én majd viselem a fájdalmat
Mert a gyilkosság a gonoszok feladata. Az Én feladatom…


Míg a halál el nem választ: Én itt leszek és várok rád
Megígérted, hogy itt leszel
Megígérted, hogy visszatérsz
Az ígéret szép szó…
Én el nem felejtelek
Emléked velem marad
Emlékezni fogok mindenre, amit értem tettél
És remélem, hogy elmesélhetem majd neked is egyszer...

Isten és halandó szerelme: A veled töltött holnap
Nem akarlak elfelejteni, se a tetteidet értem
A kedves szavaid, a szép kék szemeid
Hidd el, még találkozunk fogunk egyszer
Ezért ne sírj, higgy nekem együtt leszünk, ha el jön az ideje

Nem volt véletlen, hogy találkoztunk
A sors minket egymásnak szánt és ez nem változik