Képregény 80. - Egy Isten és egy halandó szerelme #2

Folytatódik a történet. És két igen jogos kérdés fog felvetődni.
Egy Isten valóban nem érdemel szeretetet?
A múlt bűneiért valóban nincs bocsánat?

 

Megtalálni a helyed: Vajon egy hozzám hasonló gaztevő be tud illeszkedni?

Itt áll előttetek megváltozva

Kitől félve tova szaladnak

Figyeljetek, mert elmesélem

Szomorú történetem

Immár hercegnő lettem

De célom még mindig rejtély

Vajon mire jó ez az élet?

Ha retteg tőlem ki él

De harcolok, s nem adom fel

Nem tartok semmitől

Töprengésre nincs itt hely

Hisz hercegnő vagyok, dicső

Közeli helyeken

Kutatom, keresem

Míg meg nem találom

Rangomhoz illő feladatom!

…

Nightmare Moon: Jó, hogy a kicsiket nem kísértik már régi rémálmaik. Nagy kár viszont, hogy Én léptem helyükre… Úgy néz ki az álmok nem nekem valók, jobb lesz ha máltok, míg nagy kárt nem okozok.

A jóakaródat szeretni: Jó szándékoddal csak fájdalmat okozol

Tudom, csak jót akarsz.

Tudom, nem akarod elvonni figyelmem.

Tudom, hogy nem kívánsz nekem rosszat.

Tudom, hogy csak a rossz nyelvektől akarsz megmenteni.

Tudom, hogy a becsületemet akarod védeni.

Tudom, hogy mindkettőnk élete könnyebb lenne.

Tudom, csak jót akarsz… De mikor a véleményed kérdeztem… sose gondoltál rám válaszoddal.

Nagyon fájt. Égetett mikor már nem neveztél barátodnak… szívem megszakad.

Végig veled voltam, és vagyok is. Te szintúgy. Mégse szerethetjük egymást… szívem megszakad.

A tudat, hogy szeretsz, és hűséges is maradsz. Hogy szeretlek, de nem szerethetlek viszont… szívem megszakad.

Ha szeretsz… Miért bántasz… Miért kínzol még mindig…

Tudtam én, hogy csak jót akarsz…

De ezt már nem bírom, tűrhetetlen.

A szívem megszakadt.

Az uralkodót szeretni: Hisz az uralkodó nem más, mint a nép eszköze, nem igaz?

Az uralkodó vezet itt mindenkit.

Az uralkodó ural itt mindent.

De ha az Ő szemével nézet. Az uralkodó csak egy eszköz, tárgy.

Egy jó uralkodó a népet szolgálja. Vezeti a birodalmat, védi azt, és népét.

Valójában az uralkodó nem ural senkit… Hanem szolgálja.

Mint holmi gép...

De az uralkodó az uralkodó is él… Van szíve…

És ugyanúgy tud szeretni és sírni, mint én…

Szeretni, ki bántott: Szeress engem… Könyörgöm.

Áruld el, kérlek. Mondd meg, hogy képes vagy még szeretni.

Használtam már varázst, s trükköket. Látod nem segítettek.

Kínoztál, mert nem voltál ott veled. S az idő nem gyógyította be ezt a sebet.

Kérlek, vess véged a magányomnak!

Szeress viszont! Könyörgöm… Nem bírom már ezt a fájdalmat tovább…

Hercegnőt szeretni: Olyan rossz dolog az, ha az erőmet magamért használom most az egyszer?

A birodalom hercegnője vagyok.

Meg van rá a hatalmam, hogy azt tegyek, amit akarok.

Eddig békére és a biztonságra használtam az erőm.

És ezzel rengeteg póninak okoztam örömet az életében.

De áruld el nekem: Olyan rossz dolog az, ha az erőmet magamért használom most az egyszer?

Nővéremnek szertettel: Én is a húgod vagyok

Tán gonosz voltam.

Tán rossz voltam.

Tán követtem el hibákat.

Tán bántottalak és fájdalmat okoztam neked.

És megértem, hogy nem tudsz megbocsátani.

Nem tudom megváltoztatni a múltat.

Nem tudom kijavítani, mit tettem.

De úgy döntöttem, megváltozom.

És megpróbálom jóvátenni múlt bűneimet.

És remélem… Tán majd egyszer… Rám is húgodként fogsz tekinteni.

A múlt bűnei: És ha nem is ő tette?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár, hercegnők.

Az idősebbet imádatnak és tiszteletnek örvendett akármerre járt.

Míg a fiatalabbikat messze nem szerették és tisztelték annyira, mint nővérét.

A nővér Dicsfénye és Imádata gonosz gondolatokat ébresztettek a húgban.

Mígnem a Harag és Féltékenység meg nem fertőzte tiszta szívét.

És így gyűlöletből és kétségbeesésből megszületett a „Szörny.”

A „Szörny” megpróbált mindent, hogy gazdáját is imádottá tegye.

De nem járt sikerrel, újszülöttként nem értett a világi élethez.

Bolondságáért mindkettejüket száműzték a birodalomból.

Idővel visszatértek, de csak fiatalabb testvérnek bocsátottak meg múltbeli bűneiért.

Minden gyűlöletet a „Szörny” örökölt meg, és minden rossz forrásának kitték.

Már az sem változtatott semmin, hogy a „Szörny” a testvérek érzéseiből született.

A hibáikból. Harcaikból. Bűneikből.

És ha megkérded talán: Pontosan mit is tett ez a „Szörny,” hogy mindezt kiérdemelje?

Pontosan azt, amit a húg akart.

Akkor hát, kérdem én…

Ki is a szörny valójában? Kié a múlt bűnei?

Húgot szeretni: Én mindig veled leszek

Ha összecsapnak feletted a hullámok
S nem látsz már semmit csak gondot
Én itt leszek
Nyugodtan engedd vállamra fejed

Az világ gonosz és megpróbál, keresztbe tenni
Ne add fel, ne hagyd magad megtörni
Dobd hát el tövis kornád, hazugság mit mondanak
Küzdj, maradj magad
Bizonyítsd be igazad
Én itt leszek végig támasznak

Veled leszek, nem kell bujkálnod
Tudom, hogy miért küzdesz
Hidd el, Én ismerem a kínod
Nem kell többé egyedül lenned
Minden mi enyém, neked adom
Egy vagyunk, Én és Te