2015. október 8.

Perspektíva #02 - A hosszú út vége: FoE:PH olvasási élmény


Sorry for the lack of posts :c

Well… It’s been awhile… Először is: vén Köves bácsi még él… valamennyire… Sajnos erősen személyes jellegű problémák és nehézségek szegélyezték az utóbbi heteimet - lelkileg és mentálisan még mindig nem teljesen vagyok a toppon, de már kezeltetem magam D: - , melyeket inkább nem kürtölném ki a zinternet végtelen tengerére, de yep... egy “kicsit” eltűntem a semmi mélységébe, mely miatt szeretnék elnézést kérni mindenkitől, főleg a Szerkesztőség türelmes tagjaitól… Sajnos az utóbbi pár hónap eléggé keresztbe szerény személyemnek… [old_köves_is_a_depressive_piece_of_shit.jpg]

A magyarázkodás után, had vezessem fel kicsiny témámat, mely egy "rövidke" novella kérdés körét taglalná, mely a közelmúltban lett lezárva, und nemrég értem a végére… Sajnos ezen folyamatot nagyban nehezítette az előző bekezdésben felvázolt magánéleti "nehézségeim", de szvsz most már készen állok körbejárni a Fallout Equestria: Project Horizons témakörét, mely ezen bemutatóm tárgya lenne… Persze próbálom a spoilereket minimálisra fogni *wink-wink*


Négy évnyi munka… Több, mint 77 fejezet… Majdnem kétmillió szó és pár ezer oldal… Ez lenne nyers számokban kifejezve a Fallout Equestria: Project Horizons-t - röviden FoE:PH - , Somber mester Magnum Opusa, mely sok tekintetben az eredeti, a világot megteremtő Kkat féle FoE (hungrish fordítás Doomtól erre felé leledzik) fölé emeli ezen művet... 

A műről először is leszögezném, hogy nem kifejezetten egy délutáni könnyed teazsúrra való darab, az alapot jelentő Fallout játéksorozathoz - melynek kb az összes eddig megjelent része járt a mancsaim között a klasszikus InterPlay féle izometrikus rpg-ken át a Bethesda féle FPS nézetű akció-szerepjátékokig - , és az alapokat szolgáló Kkat féle crossoveréhez hasonlóan nem hanyagolja az erőszakot, a vért és egyéb felnőttebb témákat. Magáról a világról és az eredeti műről későbbiekben lesz egy nagyobb terjedelmű bemutatóm. Eredeti terveim szerint ezt a valamit megelőzte volna, de szokásos módon közbe jött az élet und időm és erőm sem volt teljes méretékben kifejteni... Így az a későbbiekre marad... Plusz mivel erősen friss az olvasási élmény így jobbnak láttam előbbre venni a dolgokat, és ezt papírra/merevlemezre/szerverre vetni ezt...

Szóval visszatérve a témára: számomra egy erősen meghatározó műveknek számít FoE és a FoE:PH, melyet kitermelt a brony fandom, jó pár egyéb novella társaságában. A Kkat féle eredeti iromány kétszer járt a kezeim között, míg a FoE:PH-val, mint ahogy korábban említettem, nemrég végeztem, de már lassan egy éve az íróval közel párhuzamosan haladtam fejezetről fejezetre.... Ez csupán két évembe telt mire befejeztem, leginkább az elhúzódó alkotói folyamat okán... What have I done with my life ;_; A friss fejezeteket, melyek legtöbbször 50 és 100 oldal között mozogtak, általában pár nappal/héttel a közkincsé tétel után be is faltam English nyelven... A nyelvikorlátok lehet,hogy valamicskét változni fognak a jövőben csak idő és akarat kérdése, de pszt ez lenni big secret *wink-wink* Hozzátenném, hogy a Project Horizons alapvetően egy Side Story-nak tekinthető az alapmű mellett, mely együtt jár azzal a tényecskével nem alkotja a hivatalos FoE kánon részét.


Az iromány Blackjack, - a nem kifejezetten szép titkokat őrző - 99-es Stable biztonsági pónija/unikornisa köré épül - pontosabban a novella E/1-ben íródott (like teh original FoE ), und az ő szemein és gondolatain keresztül ismerhetjük meg a világot, eseményeket etc. - , kinek egy "kisebb"  a 99-es Stable-ét ért fosztogató támadás közben el kell hagynia az otthonát újdonsült társával P-21-el egyetemben, hogy el csalja a támadókat a Pipbuck-jába táplált programmal/kódsorral,. A főszereplő nyomában egy inkább fém, mint póni cyber-szörnyeteg , Deus szegődik, ki vezette a támadást, hogy megkaparintsa a korábban említett speciális programot, az EC-1101-et, mely a támadás elsődleges oka volt. Blackjack útja során fokozatosan egy kisebb szedett-vedett kompániát gyújt maga köré, kikkel bejárják Hoofington (röviden Hoof ) iparivárosának sötét titkokat rejtő romjait, melynek fontos szerepe volt Equestria háborús fejlesztéseinek kivitelezésében.Miközben megismerkednek a térségben leledző csoportokkal/frakciókkal, majd lassacskán belefolynak a térségben folyó hatalmi kötélhúzásba, mindeközben szép lassan lehull a lepel a mellékcímet adó Project Horizons miben létéről és más rég elfeledett titkokról, valamint összeesküvésekről is, melyeket rejtenek Hoofington romjai...



Ám ennél jobban nem nagyon mennék bele a történet kivesézésébe, mivel pöppet hosszúra nyúlna *wink-wink* , und fentebb tett részleges spoiler mentességet taglaló ígéretemmel szembe fordulna, valamint fontosnak tartom, hogy ne vegyem el a felfedezés örömét c: Ám annyit eltudok mondani, számomra alávetően kifejezetten tetszett a történet első és középső szegmense. Nagyon szép világ-, és karakterépítések színhelyei voltak ezen részletek - Funfact: vén köves bácsinak furcsa fétise van ezekkel kapcsolatban, de eztet is egy big secret *wink-wink* - , valamint kifejezetten érdekes, csavarokkal teletűzdelt események, helyszínek, frakciók és karakterek voltak benne felsorakoztatva, melyet az originál Fallout világa is bőven megirigyelhetne. A történet narratívája feszes, csak elvétve van benne üres járat, melyekről elmondható, hogy a karakterek, illetve azok kapcsolatrendszerének fejlesztését szolgálja. Mindemellett kifejezetten érdekes témák is megfordulnak benne, például az önvád kérdés köre, bizonyos "nagy változások" -cyberpone D: - elfogadásának/megélésének problematikája, a múlttal és tetteinket való szembesülés kérdése, valamint visszatérő eleme a történetnek az ön és a világ jobbítására történő vágy... et cetera... et cetera... Ezeken felül szépen az eredeti mű idővonalával párhuzamosan haladtak a történések, mely együtt járt bizonyos kameókkal, és történeti szálak keresztezésével, melyek miatt erősen javallott az alapokat adó Kkat féle FoE-vel kezdeni a világgal történő ismerkedést... 

A végjátékkal ezért volt egy minimális bajom...

Sajnos Somberen az utolsó ~10 fejezeten eluralkodott a szörnyű rrmartin-szindróma, mely együtt járt, hogy nem nagyon kímélte az író a karaktereit, aka a minél tragikusabb und megrázóbb random karakter gyilkolgatással volt megfűszerezve a végjáték, melynek egyetlen célja van, hogy minél jobban megrázza az olvasót... Oké minimális történet alkotásban szerzett tudástáramból értem, hogy így akartra bemutatni a végső elkeseredett harcot, az áldoazvállalást, valamint mélyíteni bizonyos karaktereket, de kifejezetten nehéz volt végig olvasni a kifejezetten jól felépített karakterek miatt, főleg bizonyos mennyiség után ;_; 


A másik nagy problémám Blackjacknél a vége felé jelentkező nagymértékű OP-sításában leledzett - ezet Somber bá bizonyos események beiktatásával próbálta enyhíteni, de számomra eztet is sok volt... Sajnos a vége felé szinte teljesen háttérbe szorult a kis kompánia, mely a főszereplő köré épül és ő került teljesen az előtérbe, mely szvsz azét is nagyban problematikus, mivel kb az egész mű az elejétől fogva nagyban épített ezen karakterekinterakcióira és kapcsolatrendszerérnek kialakítására, valamint szvsz esszenciális részét képezte a történetnek ez a csoportosulás... Mondjuk ez is történet alkotói nézőpontból megérthető, aka motiválni a a főprotagonistát és mélyíteni a személyiségét, de nya... az OP-sítás szvsz nem kifejezetten jó eszköz ennek...Ám a vége felé Blackjack a végére simán túlszárnyalta LittlePippet (a FoE főprotagonistája) OP-ságban, mely szvsz eléggé nagy szó..  Aka Wasteland CyberPone Jesus with horn and wings...

Az még hozzá tenném, hogy az egész végjátékot szvsz az epilógus mentette meg számomra, mely inkább "novella" hosszútávú következményeit veszi górcső alá, ezzel bepillantást nyújtva a világban a történtekre, mely számomra nagyban eltudta felejtetni a rossz szájízt, melyet fentebb ki is fejtettem, mivel értelmet/ választ adott bizonyos közben felmerült kérdéseimre...

A karakterek szvsz szépen vannak rétegelve és megfelelő mértékű mélységgel is fel vannak ruházva. Kifejezetten tetszett a főbb karaktereknél végzett nüansznyi karakterfejlesztésekkel fogról-fokra mélyítette az alkotó őket ezzel elérve, hogy az olvasó törődjön velük. Emellett Blackjack és kompániája utazásai során megismert kisebb jelentőségű szereplők sem ragadtak le a klasszikus egy lövés egy halál papírmasé szereplőknél, hanem őket is sikerült minimális mennyiségű karakterrel, mélységgel ellátni. Hozzátenném azt az el nem hanyagolható tényt is, hogy az antagonisták sora sem a klasszikus "gonosz vagyok mert gonosznak lenni király *MUHAHA*" karakter típust erősítik, mely jó néhány fanfic visszatérő karaktertoposza, hanem elmondható; hogy a céljaik elérése érdekében választották vagy kényszerültek arra az útra amin haladtak, mely kifejezetten üdítő jelenség tekinthető...



Összegzésben egy hatalmas eposzt sikerült Somber mesternek letennie az asztalra, remek megfelelően kifejtett karakterekkel történésekkel, mely bizonyos aspektusokból nagyobb mű, mint az alapokat adó iromány, ám A FoE:PH sem hibátlan alkotás - semmi sem az - , a záróakkordokat nem kifejezetten favorizálom, de az epilógussal azt nagyban feloldotta ezt ezeket a negatív érzéseket alkotó bennem c: Egyszóval hatalmas élmény volt végig kíséri Blackjack-et és társait ezen a hosszú utazáson...

Végül is kinek is ajánlanám ezt a "rövidke novellát"? Leginkább olyan egyénnek aki nem retten vissza a "novellácska" hosszától, és van lelki ereje végig olvasni ezt a pár, valamint érdeklődik a posztapokaliptika, és a FoE világa iránt... Az alapokat jelentő Kkat féle Fallout Equestria kötelezőnek mondható a világ és az események bővebb megértéséhez/megismeréséhez, ám az alapokat jelentő játékok behatóbb ismerete szvsz kevésbé szükséges, mivel a FoE világa csupán alapvető alapokért nyúlt a játéksorozathoz, nem pedig átírta az adott mű/rész történetét pónisítva, hanem egyedi világot, karaktereket és cselekmény alkotott - nem mint egyes crossover írások - , így leginkább pár referencia megértéséért érdemes az embernek belevetnie magát a Fallout szériába (melyet ezen felül kifejezetten ajánlok, mert rettentő nagy fun az egész világ), de amúgy nélkülük is élvezetes tud lenni az iromány D:

Und végül Questtion Time :3
A kedves olvasóknak mi volt a legutóbbi fic-olvasási élménye und milyen élménnyel/véleménnyel zárta azt az írományt?



Köves el... remélhetően most csak rövidebb időre... *wink-wink*