2012. október 16.

Kritika – Equestriai vadászat

Egy érdekes és merész keresztezési kísérlet, lássuk mi sül ki belőle



Ismertető:

A ragadózók jól eljönnek equestriára, hogy ott alaposan elverhessék ismét a kedvenc ellenfeleiket. Eközben láthatjuk a hatosfogatot teljesen kivetkőzni szerepükből.



Kritika:

A mű teljes és így mindjárt jó a hangulat, ez túl sokáig nem tart.

Elsőként egy igencsak méretes képet – szvsz – felesleges beszűrni a szövegbe, bár ez legyen a legnagyobb baj bármely írásban. Utána a szokásos mantra: beljebbezés, nem is írok többet, tudjátok mit kell itt már várni.

Ha már egyben található a mű, akkor ildomos a fejeztek végén laptörést beszúrni, hogy ne folyjon össze a szöveg.

Aztán megfejelhetjük még ezt a párbeszéd kezelésével. Az angol nyelvterületen idézőjellel jelzik, ha egy szereplő megszólal, és megengedett, hogy a bekezdésben kezdjünk párbeszédet. Magyarul viszont gondolatjeleket használunk erre, és nem megengedett a bekezdés közepén párbeszédet nyitni. Az előbbi csupán ronda és zavaró, az utóbbi viszont semmiképpen sem áthágható.

A bevezető végére érve még mindig semmi sem árulkodik arról, hogy a szereplők (egy marék ismeretlen vadász), az nem póni, nem ember, hanem a ragadozók fajába tartozik.

Ennél is zavaróbb, hogy jellegtelenek. Vérming az egyetlen, akinek valami karaktere lett, a többi nem megkülönböztethető egymástól, így a nevüket nincs is mihez kötni, ami igencsak nehézkesé teszi az olvasást.

Ezen túl felmerül egy kérdés, miért van még folytatása a prológus után? Egyértelműen jelezte a fővadász, hogy Vérming legyőzése az első feladat, ami nélkül nincs vadászat, majd Vérming simán megnyeri a párbajt.

A mondatokban nem kerül rendesen egyeztetésre az alany és az állítmány vagy éppen a többesszám-egyesszám, szinte egyetlen hibátlan mondat sem található az írásban.

A folytatásban végre felbukkannak a pónik, de bár ne így történne. Az még majdnem rendben van, hogy mindenki betér egy „Apple family ciderre”, pontosabban nincs rendben. Magyarul írsz, használd ezt a nyelvet. A neveknél nincs baj, ha maradsz az angolnál, pár problémás kifejezésnél elmegy (alicorn/alikornis), viszont a család és az almabor azért legyen csak magyarul.

Majd Fluttershy átmegy jósnőbe, és előre megálmodja a veszélyt. Eközben még kapunk egy remek kis szösszenetet: „alakváltó changelingek”, még szerencse, hogy legyőzte őket az egyszarvú unicorn Shining Armor. Vissza a kedvenc félénk pegazusunkhoz, aki megálmodja, hogy furcsa idegenek akarnak valamit tőle, például belé rakni valamit. Nos létezik ez a probléma, bár nem hiszem, hogy ezen fanfic kereteibe beletartozna.

És itt indul a karakterek teljes megsemmisítése. Egyetlen mondatban lehet mindenestül nullázni két-három szereplőt is: így kapjuk a nagyképű Twilightot, aki a bátyjára vág fel. Az érzéketlen Pinkie Pie-t, a részeges Spike-ot (mi van, ő még gyerek vazze.) Sőt, mint kiderült Rarity és Spike összejött még az esküvő estéjén, pontosabban a részeg Spike-re Rarity rávetett magát (mi van kettő.) Végül az agresszív és bunkó Rarity (Fluttershy-al szemben) verte ki a biztosítékot.

Eddig bírtam az olvasását, a folytatásban nem tudom mi jön, viszont kizártnak tartom, hogy olyasmi, ami miatt érdemes volna küzdeni.



Értékelés:


Külalak:

A mondatok többsége nem áll összhangban magával sem, nem hogy a bekezdéssel, amiben megtalálhatóak, mintha egyetlen egyszer sem olvastad volna át.
A párbeszédek mindegyike rossz és helytelen, ráadásul még magukban sem állják meg a helyüket. A beljebbezés csupán hab a tortán.

egy pont

Tartalom:

Az eredeti sorozat szereplőit sorban és kitartóan felaprítottad, mindezt legalább látható ok vagy cél nélkül.
Ugyanígy a kapcsolat ebben formában semmi célt vagy tartalmat nem szolgál Rarity és Spike közt, felesleges. Komolyan, mi a szándék a karakterek alapos átértékelésével?
Az idegenek jellegtelenek és egyformák, ráadásul semmiféle leírást sem kaptunk róluk. Ilyen egyébként a pónikról sem található még nyomokban sem, bár ott elég sokkoló a szöveged, hogy ez alig tűnjön fel.

egy pont

Szubjektív:

Merész téma a legkedvesebb világok egyikét és azok szereplőit összeereszteni a finomságtól mentes másik felével a tervezett történetednek, a gond az, hogy erre nem is kerülhetett sor, mert már előtte régen elvesztettél minden érdeklődést.

egy Pont

4 megjegyzés:

  1. Nem vagy egy AVP rajongó, valld be ;)

    VálaszTörlés
  2. Én AVP rajongó vagyok és végigszenvedtem ezt az írást pontosan ezért. A ts-es felolvasás nem csak nekem, de másoknak is okozott kellemetlenül röhejes perceket. Nem tudom honnan származik a predatorokról és az alienekről szerzett tudásod, de itt van pár tény:
    1. Az alienknél olyan, hogy here, NINCS! A faj minden egyes tagja nőnemű.
    2. Az alienkirálynőnél(vagy királynénél, mert te a végén egymásután legalább háromszor annak tituáltad) egyetlen egy másik alien sem lehet magasabb rangú és a királynőnek csak nagyon szélsőséges esetben esik neki. Mint például a Visszatér a halál - ban az újszülött, de ebbe most nem mászok bele. Az AVP ben igaz nekiesnek a királynőnek, de a saját parancsára, mivel szabadulni akart.
    3. Rovar... rovar... rovar... Mióta rovar az alien?
    4. A predatorok rendkívülien büszke, és hagyományokkal felruházott faj. Egy kezdő predator soha nem kap az első vadászatára plazmalöveget. Valamint a vészjelzéses jelenthez had idézzek az AVP 1 -ből:
    "Ha a vadászok vesztettek, nem hagytok nyomokat maguk után"
    5. Az aliengyilkos Fluttershy a végén egyszerűen elmondhatatlan...
    Szóval: Szörnyű volt, de jót röhögtünk a lehetetlenségeken.

    VálaszTörlés
  3. Remélem a kirándulás nem fog elmaradni a megjegyzésem miatt.

    VálaszTörlés
  4. Lehet hogy nem tetszett de3 ez még csak az elsö volt

    VálaszTörlés